Velence központi részében, egy csodálatos, fényűző lakásban két alak készülődik. Vagyis csak az egyik készülődik, a másik meg bíztatja őt. Leopold áll a tükör előtt, s nyakkendőjét igazgatja. Amint ezzel megvan, zobatársa felé fordul, felé dob egy mosolyt, majd kisétál a szobából.
- Örülnék, ha eljönnél, de ha nem, akkor nem. -mondja a mögötte lépkedőnek, aki csak mosolyogva fejet csóvál és kitessékeli őt az ajtón. A hercegecske itt rögtön el is komorodik, depláne akkor, mikor az utcára lép ki, hogy beszáljon az autóba, ami majd végülis elszállítja arra a helyre, ahonnan egy perc alatt a palotában teremhet. És mikor ezzel megvan, komoran baktat fel a lépcsőn, fel, a szobájába, ahol édesanyja várja őt. Lerendeznek vegy pár dolgot, végül az ifjú egyedül marad. Hogy későbbiekben levonulhasson majd.