Leopold londoni telephelye

...

Leopold egy hosszú és csöppet sem fáradtságos, mindeni, városban lébecolós, bevásárlós nap után, már szürkületben érkezik haza, két szatyorral megrakodva. Kicsit bénázva előhalássza a kulcsát zsebéből, először kinyitja a bejárati ajtót, majd becsukja. Aztán még véletlen sem megy a lifthez, hanem hosszú lábaival, majdhogynem hármasával szedve a lépcsőfokokat, felsiet a másodikra. De nagy megleptésére az ajtaját nem úgy, ahogy hagyta, szép magányában találja, hanem áll előtte valaki, aki már első ránézésre sem idevalósi. A volt hercegecske sóhajt egy nagyot közelebb megy. Első szavaival rögtön megpróbálkozik elhajtani, de az csak nem akar elmenni, mivelhogy van valamilye Leopold számára. Hát legyen. A fiú kicsapja az ajtót és betessékeli a vendéget. Elveszi tőle a levelet, gyorsan átfutja, közben morog párat, de a végén csak felsóhajt. Leül íróasztalához, kihúzza a fiókot, elővesz egy lapot majd egy tollhoz nyúl. De nem ám pennához, á...Csak egy sima golyostóll akad a kezébe, azzal kezd el írni.
Nem sokat, csak egy szót. Jöhetsz.... Aztán kezébe nyomja a küldöncnek és úgy, ahogy van, elzavarja. Majd elkezd kiapkolni a kis szatyorkáiból, be a hűtőbe meg ilyen helyekre. Aztán levágódik a kanapére és TV bekapcs, láb fel az asztalra és indulhat a só...

Leopold az este folyamán a TV előtt feküdve aludt el, de végülis kényelmesen aludt, mivel a lábai ki voltak nyújtva, ami neki azért lételeme, hogy ki legyen. Reggel, mikor felkelt, sajnálatos módon a haja meg mindene össze-vissza állt, de ezen könnyen segítő hadjáratra ment. Amint talpraszökkent, mit sem törődve azzal, hogy minden jel szerint a takarító hölgyike már ott jár a lakásban, lekapta magáról a ruháit és pucéran indult neki a fürdőnek, ahol gyorsan magára eresztette a meleg vizet. És olyannyira élvezte ez a dolgot, hogy mikoron is kilép a kádból, tisztán, és üdén., csak arra van ideje, hogy magára csavaron egy törölközőt.
Hajából még csöpög a víz, nyurga testét ellepik a vízcseppek, így megy ajtót nyitni. Az ajtóban pedig nem más, mint Chiara áll, akinek utat is enged, hogy lépjen be nyugodtan az ő kis szerény hajlékába.

Mikor a lakása meg lesz dícsérve, Leopold caak morog valami köszifélét, a sajátos, még mélyebb tónusán, mint amilyen eddig volt neki. Aztán becsukja az ajtót és bemegy a a kiálló kis konyharészébe, hogy töltösön magának egy pohár hideg vizet, amivel karöltve besétál a nappalijába és leül a kanapéra. Ennek hatására csípőjéről kicsit lecsúszik az a törölköző, megmutatva a kis csontját, deját ezzel mitsem foglalkozik, látta őt már ilyen pőrén a lányzó. Aztán jönnek a hírek, amire a herceg csak vállat ránt, majd megszólal.
- Nem tudom, hogy vagy vele, de ha megyek valakihez, főleg olyanhoz, aki nem is hívott, akkor köszönök neki. Főleg, ha utána híreket közlök vele.- egyelőre csak ennyi, aztán gondolkozik tovább, mit is mondhatna még.
- Amúgymeg...nem hoztál nagy híreket, olvastam újságban, hogy hamarosan kipurcan. Legalább beolvasztathatom a hülye koronáját.

Miután Leopold elfogyasztotta lassacskán a pohát vizet, ami a kezéen volt, feláll és szó nélkül elindul a sobája felé, ahonnan pár perc múlva már felöltözve jön vissza. Egy fekete farmernadrág van rajta, fekete póló és egy enyhe krémszínű melegebb valami.
Pont Chiara anyajára panaszkodó szavaira csattog vissza mezítlábas lábaival, haját törölgetve a törlközővel. Kicsit átérzőbben, mint ahogy eddig, felel is neki.
- Tudod, anyád nem lehet egyre szánalmasabb. ő a lehető legszánalmasabb szintet elérte, amikor hozzáment apádhoz. Emlékszem rá...nagyon kicsi voltam. Mindig kérdeztem anyát, hogy Mirella miért néz ki folyamatosan máshogyan. Nem esett még szét a folyamatos fiatalodástól?. hát igen. Leopold igen szarkasztikusan bánik az ilyen dolgokkal. Az rendben van, hogy szereti a szép nőket, lányokat, de cask akkor, ha azok teljesen természetesek. Amint befejezi a beszédet, két pohár itallal tér vissza a nappali térségbe, az egyiket lerakja Chiara elé.

-Nem, nem hasonlítasz rá. Na persze az orvosok manapság már csodákra képesek, szóval ha az apám meghal, akkor lesz elég pénzem rád is, ha gondolod...- Leopold most megint igen cinikus volt, de ezt már csak megbocsájtja neki a hercegnőcske, hiszen ez nem ellene irányult.
S ahogy Leopold befogja a csodás kis, formás, telt száját, megint ki is nyitja, de most azért, hogy kortyolhasson. Aztán amint megissza, lerakja az asztalra a kis csetreszt, majd bólint unokahúgának, hogy szívesen.
-Tegnap jártam Isabelléknél. Marianne már három hónapos. És járt tegnap nálam...Philip. Ezen kívül pedig vettem egy autót és a pálcámát, amit ezer éve nem használtam, eltörtem. Ennyi.- a tömény izgalom mindig a herceg körül mászkált, no meg a bármire való érdekkel teliség is, de az meg már mindegy. Talán éppen emiatt nem is kérdez vissza.

Na igen. Meg ezért sem kérdezett rá, mert tudta, hogy a hölgyike úgyis mondani fogja magától. De azt, hogy mutatni is, arra nem is gondolt. Viszont mikor ez bekövetkezik, Leopold picit felvonja a szemöldökét és sóhajt egy nagyot. Gondolkozik, hogy most mit is mondhatna, végezetül pedig csak feláll, elkezd körbe sétlni, majd megáll, a maga ferde, görnyedt tartásában, átöleli egyik karjával saját derekát, a másikkal rátámaszkodik és kezét felemeli az állához.
- Azt hittem, hogy azt a fiút már régen elküldted valamerre. Nézd Chiara...Én értem, hogy szereted, de nem neked való. Tudod nagyon jól, hogy nekem is volt egy ilyen esetem, de túléltem, itt vagyok. Persze azt is mondhatném, hogy tanulj a hibámból és menj hozzá. Ne add fel. Én támogatlak, akármi is van.- És igen, itt már felfedezhető, hogy Leo sem ugyanaz az ember, aki volt. Ilyet anno nem mondott volna. Mosolyogni, meg bíztatóan megmarkolászni a tesó vállát, meg főleg nem tette volna, de most mégis ez van.

Leopold valahogy sejtette, hogy a kis Chiarának azzal vannak gondjai, hogy szereti-e az ifjú uríat, vagy nem szereti. És erre jól el is húzza a száját, mint akinek már jól meggyűlt a baja. Mert hát ugye ez így is volt, de ez már egy régi történet. Szóval ehhez a témháoz ő már nem nagyon akqar mit hozzászólni. Ámn mikor a hercegnőcske szépen magához öleli, megsimítgatja kicsit a hátát. Aztán persze el is válnak, és jön a kérdés. Erre megintcsak elhúzza a száját, mint ahogy általában mindig szokta. És szépen el is mástzik a lányka mellől, el megint a konyhába és tölt magának egy újabb pohár italt, ezzel szerezve erőt magának.
- Nézd...Az a helyzet, hogy jó báttyi viszonyban vagyunk. Már egy ideje...És ebből az okból kifolyólag, már a hagyományok szerint is, a fiú szerintem, aki hozzád illik, olyan nem létezik. Vagy legalábbis mindig lesz valakivel valami baj, amíg nem tökéletesen olyan, mint én. Szóval ha lehet, erre a kérdésre nem tudok mit felelni.- Na, Leopold nem nagyon mondott még ilyen szerinte megható dolgot, úgyhogy az ifjú hercegnőcske most nagyon is örülhet magának. Addig is, a hercegecske pedig iszik még, csak jelenleg vizet. Mivel nem akar nagyon alkholofüggőnek tűnni, az nem egy jó dolog...

Leopold szépen kacag egyet Chiarán, majd elönti őt egy roham és aránál fogva maghoz húzza és homlokon csókolja. Aztán ugye a lányka elindul vissza a kanapére, Leo azért még ácsorog egy kicsit a konyhában. Még jó is, hogy ottmarad, ilyen messziről nem láthatha a drága tesóka,hogy szépen elhúzza a száját a remek kis szeretős kijelentésére.
- Tudod, szeretőkön élni egész életedben, nem is olyan rossz dolog. Csak nézz meg engem. Igaz húszévesen közel sem vagyok ahhoz, hogy akár csak hzasságot is kössek valakivel, de milyen jól elvagyok. Itt van Philip ugye, Johanna, no meg a cselédlányka, aki...Jane talán? Na mindegy is. Mág mindig jobbak így összevetve, mint a te kis Jonathanod, aki már ilyen fiatalon le akar kötni, holott még ott a tojáshéj a fenekén, mellesleg meg amint igent mondanál neki, el is felejtene, akkora nagy ficsút a tejfölös fejével...- Lehet, hogy a hercegecske részéről ez egy kicsit erősre sikeredett, de legalább kijött. A nagy támadás elől pedig még mindig a konyhában bújkál.

- Először is...Én egy szóval nem mondtam, hogy nem fogok megállapodni. Biztosan meg fogok, hiszen kellenek az örökösök, akik továbbviszik a csodálatos tulajdonságaim.- Leopold itt fintorog saját magán egyet, hogy mégis miként volt képes ekkora hülyeségeket mondani, de inkább el is felejti és lereagálja a következő dolgot.
- Az senki nem mondta, hogy én semmit nem érzek irántuk. Kifejezetten kedvelem mindegyik embert, ekit, hogy a szavaiddal éljek, dugok. Jó. A szokásaikat nem mindennek ismerem, de nem úgy került egyik sem be az ágyamba, hogy fogtam és becibáltam. Azért az emberek fizetni szoktak.- Na igen, Leopoldnál a híres olasz vérmérséklet viszont tökéletesen elmerül egyelőre, előtör a hűvös angol. No meg igen tárgyilagos, ahogy megint felveszi a saját karján támaszkodós pozicíót. a lányka utolsó szavaira meg nem is reagl semmit, csak megrántja a vállát.

-Hát nézd...Attól még, hogy a nevét nem tudom, igenis sok mindent tudhatok róla, elvégre minden nap találkozom vele. Vannak nekem sokkal fontosabb dolgaim is az életben, mint egy ócska név.- na igen, Leopold már csak ilyen, és még mindig nem húzta fel magát azon, hogy Chiara meg van sértődve.
-Mellesleg meg én is sajnálom, akit elveszek egyszer. És igen, valószínű, hogy egyszer vagy kétszer mással is ágyba bújok. De ez még mindig nem olyan súlyos, hogy te leendő férjednek sem igazán kívánlak téged jóhiszemmel. elviselni az ilyen hisztijeidet, folyamatosan...Iszonyatos tűrőképesgé kell hozzá- Még jó, hogy Leoban ez megvan. Az viszont nem jó, hogy eléggé őszinte alak és mindig kimondja, amit csak gondol. Az meg egyenesen a legrosszabb, hogy néha nem mond igazat, csakhogy csipkelődhessen. Na de ezt a hercegnőcske is nagyon jól tudja.

Nem kell mondani, meg engedélyt adni, leopold akkor is így gondolja, ahogyan. Szóval továbbá nem foglalkozik a dologgal. Csak akkor hederít megint oda a hercegnőcskére, mikor az már az ajtó felé megy, egy szál semmiben. Leopold csak sóhajt egy nagyot, eszében sincs neki az, hogy esetleg megállítsa.
Ha ő akar magának hülyeséget, hát tegye. A kisherceg addig pedig szépen először is elvonul a fűtőtestjéhez, miután már a lányzó kiléppet az ajtó, feljebb veszi, ezután az ablakból nézi a szakadó esőt és természetesen hugicáját, aki az első pár lépés után, mintha a madencéból jött volna ki. És eszében sincs visszatérni, a fiúka szerint, főleg azt látva, hogy már a sarkon kanyarodik be. Ekkor az úrfi elvonul az ablaktól, magához vesz a konyhában egy adag rágnivalót, majd levágja magát a tv elé. Lábikóit feldobja a dohányzóra, majdan elkezd kapcsolgatni, mint akinek nincs jobb dolga és töm magába a kekszet. Na jó, nem tömi, az neki nem menne. Csak finoman fogyaszt.

leopold cska ül és eszeget, mígnem elfogy neki a fogyasztani valója. Ekkor csak maga mellé rakja a tálat, fejét hátradönti és lazítás képpen szépen lehunyja a szemét és hallgatja a saját szuszogását, mígnem arra lesz figyelmes, hogy az eltávozó visszaérkezik. Ekkor az egyik szemét kinyitja és leselkedik. De ezt enm sokáig teheti, mivel már hangzik is a búcsú. Leopold sóhajt egy nagyot majd fejet ingat.
- A mielőbbi viszont látásra.- motyogja, s többett oda sem hederít. Miután az ajtó csapódik, megint feláll és az ablakjához sétál, hogy lesekedhssen. A taxi hamarosan megérkezik, amit a lány rendel, s már mehet is, ahova akar. Otthon meg nem csak saját magával, de a cselédség hiányval is elszámolhat majd. Ez már nem a hercgecske dolga, aki ezek után szépen fogja magát, felöltözik és elindul a mai, megbeszélt randijára Johannával.

Leopold éppen eléggé jól elvan, tesz meg vesz a lakásában, no meg mivel kötelező, játszadozik akis Michellel, Isabelle lányával, mivel a tesónak el kellett utaznia valamerre a nappal. Ilyenkor mindig az ő kis öcsikéjére hagyja a kislányt, aki le sem tagadhatná a Corsini vérét. Formás orr, hollófekete haj és ragyogó kék szemek. Tündéri, igazi kis hercegnő. Talán ő az, akit a hercegecske még saját magánál is jobban szeret. Éppen ezért nem örül annak, hogy valaki kopogtat és ott kell hagynia a lánykát a padlón. Egy levélküldönc az, nem meglepő módon a kastélyból. Egy csodás rózsaszín boríték és az ifjú Corsini mr tudja is, hogy kitől jött. Miközben becsukja az ajtót, már nyitja is ki. És miközben olvassa, visszaül Michelle mellé, aki már kicsi álmoskás, és szépen beledől a fiú ölébe.A levél elolvasása után pedig neki is áll válaszolni, amiben leírja, hogy ne igazán számítson rá a lány, hiszen semmi szín alatt nem hajlandó a palotába menni. Attól meg úgysem gyógyul meg, hogy ott van, kezdjen magával valami mást. A levelet pedig oddadja a küldöncnek és megy tovább játszadozni. Vagyishogy már az ágyba vinni a kisasszonykát.