Blair kastély

*Még meg sem érkezik az ifjú Benjamin herceg a kastélyába, mikor édes neje puha karjai a nyaka köré fonódnak. Ennek annyira megörül, hogy rögtön fel is kapja a földről és megpörgeti a levegőben. Mármint nem így karnál fogva, hanem derekánál ölelve.*
- Életem leghosszabb két napja volt nélküled...-
*Mondja neki egy sóhaj közepette, miközben csípőt rázva megjelenik öccse neje is. Mit sem törődve azzal, hogy Chiara is jelen van, odasétál a trón várományosához és ad neki két puszit, miközben megsimítja nyakát. Benjamin megrázza a fejét, mikor eltávolodik tőle.*
- Anna...Nem is tudtam, hogy itt leszel.-
*mondja neki kissé hidegen, de aztán felsóhajt, amolyan feladóan és a Corsini kisasszony mellé sétál.*
- Gondoltam meglepünk téged utadról hazatérve. Sam nincs itthon...-

*Benjamin akármi történik,csak ingatja a fejét, mint aki már tudta, hogy ez fog történni. És igazából tudta is, nagyon jól tudta. Anna mindig is így viselkedett vele, de Benjamin mindig is hárította, nem véletlen lett a lányka az öccse felesége rövid időn belül.
A hercegé meg Chiara, akihez oda is simul, ad a feje búbjára egy finom kis puszit, miután az megcsókolta, viszont ezek után a sértődötten, karba tett kézzel álló Annához fordul.*
- Hol van az öcsém?-
*kérdezi nem túl lelkesen, mire a nőcske elvigyorodik, hogy a trón várományosa végre hozzá szólt.*
- El kellett mennie neki elintézni valami ügyet...jajj, nem is tudom mit. Kérte, hogy menjek vele, mindig megkér, de hát minek zaklassam én őt az ilyen dolgaiban? Nem vagyok én olyan nőcske...Egyébként meg holnap érkezik.-
*magyarázza, némely szavait kifejezetten Chiarának intézve, majd elindul befelé a kastélyba. Benjaminnak már nincs is ideje válaszolni neki semmit, így karon ragadja drága nejét és elindul vele befele ő is*

*S persze Chiara nem fogja hagyni, hogy így viselkedjen ez a nő. Előbb vagy utóbb meg fogja neki mutatni, hogy vele aztán nem lehet szórakozni. Amint a jelek szerint próbál, de nagyon. Ha csak nem lenne Benjaminba csimpaszkodva a hercegnő, már rég a földön lenne a drága Anna, a célzásai miatt. De így, csak mikor már elindulnak szólal meg.*
Drágám, én egyszer meg fogom ölni ezt a nőt...Tudom, hogy nincs okom féltékenynek lenni, de olyan erős vágyat érzek, hogy jól megcibáljam...*Na hát igen, Chiara mindig is temperamentumos volt... igen erősen ki lehet hozni a sodrából, és akkor aztán vége az illetőnek.*
Nem vagyok olyan nőcske... nem... csak olyan, aki mások férjére rámászik...*Az első mondatot még amolyan gúnyosan, Anna-t utánozva mondja, a végén pedig már az utálat érezhető hangján.*
Na de mindegy is... mondd csak, milyen volt az utad?

- Édesem, tudod, hogy nem éri meg. ha nagy patáliát csapsz, akkor azt az öcsém házassága bánja meg, amit nem szeretnék. Ráadásul tudod milyen manipulatív ez a lány. Elhiteti vele, hogy én kezdtem ki vele, simán...-
*Egy kis sóhaj, miközben Benjamin átkarolja a kis nejét és megsimogatja a vállát.*
- Mellesleg tudod, hogy nem használ semmit az édelgése, nem kell emiatt sem félned s patáliát csapnod.-
mondja tovább az indokokat, hogy miért nem kell a lánynak hisztiznie egy sort. De végül abbahagyja ezt a dolgot és csak mosolyog a megszokott, Benjaminos mosolyával, egészen addig, míg el nem érik a kastély bejáratát, ahol rögtön két szolgáló köszönti őt vidám arckifejezéssel, a herceg meg ugyanígy válaszol nekik, s az egyiknek átnyújtja kabátját.*
- Köszönöm...-
*teszi még hozzá, mert ő már csak ilyen udvarias. Ezek után meg jöhet a válasz a feleségnek, mivelhogy az nem maradhat ki.*
- Jó volt, habár te hiányoztál. Mármint az út jó volt, az ottlét egyszerűen fenomenálisan borzalmas. Unalmas öreg alakok...Nem tudtam, hogy egy leendő királynak is ennyi a dolga.

Persze, nem érdemes, de Te nem lennél felhúzva, ha valaki a szemed láttára flörtölne velem? Ráadásul nem is egyszer... Egy idő után betelik a pohár, mellesleg meg, nem kell azt tudnia senkinek, hogy miért is teszem azt, amit... találok én más indokot is arra, hogy megtépjem azt a libát.*Miközben Benjamin odaadja kabátját az egyik cselédnek, Ő egy pillanatra ránéz a másikra, aki bólint egyet, mire Chiara elmosolyodik.*
Majd legközelebb veled megyek és ha hazaérsz az unalmas vén emberektől feldobom a napodat... és hát igen, s képzeld el mennyi dolgod lesz, ha majd király leszel.*Na igen, ez a része Chiarának valamiért nem tetszik, szíve szerint csak dőzsölnének egész nap, de hát ezt ugye nem lehet. Miközben a dolgokat ilyen nagyon jól megbeszélték be is érnek a hallba, ahol Chiara le is ül a kanapéra, ami mellett egy asztalon egy nagy tál eper van, tejszínhab és csoki. Na meg persze két pohár pezsgő.*

*Beérnek a hallba, Benjamin egy tényleg fáradt sóhaj közepette helyezkedik el a kanapén, Lábait kinyújta, kezeit a feje mögé rakja . Először észre sem veszi a finomságokat, de aztán...*
- Ezeket te raktad ide, édesem?-
*kérdezi kicsit izgalomba jőve, rögtön elvéve a tálból egy epret. Vesz egy agy levegőt és egy már majdhogynem kéjes sóhaj közepette beleharap a finomságba. Ám mielőtt tovább lépne a dologgal, megjelenik a jó édes anyja. Ennek Benjamin roppant mód megörül, máris talpra szökken és derekánál fogja az égbe kapja anyát és megpörgeti a levegőben és ad az arcára egy puszit. Látszik, hogy rajong érte.
És mivel az édesanyja is a fiáért, kap egy viszont puszit, ám a mama hamar szédül így hamar kéredzkedik is lefele.*
- Édes fiam...Örülök, hogy épségben megérkeztél. Anna mondta, hogy már itt vagy...-
*mondja mit sem sejtve a kis jelenetről a kastély előtt, aztán sétál tovább, persze még Chiarának is biccent egyet kedvesen, mert hát a fia neje, csak meg kell tennie...*
- Hol is tartottam?-
*kérdezi anyja távozása után a férfiú, aztán lehajol a feleségéhez és ad egy finom csókot neki.*

Igen, természetesen én hozattam... egy kis meglepetés.*Nagy mosoly, majd Ő is elvesz magának egyet az isteni gyümölcsből. Aztán megérkezik Benjamin édesanyja is, Chiara mosolyogva nézi végig az üdvözlést, még egy kicsit irigykedve is, de ez a dolog gyorsan el is múlik, amikor férje visszatér hozzá és ad is neki egy csókot. Chiara szépen felhúzza a lábát, s helyet csinál, hogy aztán ott viszonozhassa a csókot, s ölébe veszi az epres tálat.*
Valahol itt.*S miközben ezt mondja már veszi is ki az epret, hogy férjének adja azt, ahogy azt kell.*
S mondd csak, most is kapok ajándékot?

*Amikor Chiara adja neki az epret, Benjamin lehunyja a szemét. Ennél nagyobb élvezete nem is lehetne. Szóval csak eszi az epret, de minden második falat után már nyomja is a csókot a neje ajkaira.*
- Tudod nagyon jól, hogy nem szabad velem ilyet tenned...-
*mondja neki pajkosan megrovóan, miközben fogja a tejszínhabot és a hozzá járó kiskanalat és a szájába rak egy kanállal.*
- Te aztán tudod, hogy hogyan kell felizgatni az embert...-
*suttogja neki, hogy senki ne hallja meg, ade aztán már abba is hagyja a dolgait, mert hirtelenjében kis neszelést hall valahonnan.Felvonja a szemöldökét és fülel.*
- Nem nagyon kéne itt ilyeneket csinálni...-
*hát nem. szóval szépen rendbe is szedi magát, kissé maszatos száját letörli.*

Dehogynem szabad...Kell a lazítás az unalmas öregemberek után.*A lazítás relatív, hiszen valószínű a nap hátralévő részében nem éppen lazítani fognak, de az most mindegy. Az eprek mennek rendesen, s néha még a csoki is hozzá, ahogy azt kell.*
Hát...örülj neki, drágám.*Igen, ez az a dolog, amihez Chiara ért, de hát egy jó feleségnek ezt tudnia is kell. A neszeket Ő ugyan nem hallja, de biztos benne, hogy valami cselédecske az. Hát igen, nem éppen szimpatizál velük, a Corsini kastélyban épp eléggé megutálta az összeset, hogy általánosítsa az ellenszenvet.*
Igazad van, de éppen ezért van nekünk egy csodás szobánk is... ott is biztos van sok eper.*Még megeszi utolsó eprét, majd áll is fel, hogy aztán majd fent a szobában ehessék tovább az epreket.*

*Miután Chiara vendége távozott, Ő csak ült egy ideig szobájában, vagyis inkább egy fotelban. Csak nézett előre, egy kicsit kétségbeesetten, egy kicsit megtörten. Bizony belehatoltak a hercegnő drága lelkébe, rendesen... s nem feltétlenül jó értelemben. Egy 5 perc után feláll, kiviharzik a szobából, s csak megy, akárki hozzászól nem szól vissza. Kivételesen nem idegesen vonul végig a kastélyon, egyenesen Benjamin irodájáig. Csak benyit, odasétál férjéhez, s átöleli, vagyis inkább hozzábújik.*
Azt...azt mondta nem lenne büszke rám... hogy utálná azt... aki vagyok, aki lettem.*Kicsit akadozva beszél, értetlenül... s még egy-két könnycseppet is fel lehet fedezni.*

*Mialatt ezek a dolgok történnek, hogy Chiaránál vendég van, Benjamin csak ül az irodájában, mint általában mindig is szokott. Meg írja az üzleti ügyeit, rendezi a dolgait, az ország dolgait, mint ahogyan azt általában szokta. Aztán néha iszik, néha feláll és kinyújtóztatja tajgait. Éppen ezt teszi akkor is, mikor megérkezik hozzá a kedves kis neje, aire rögtön rámosolyog, és kérdez.*
- Szia Édesem, mi a...*helyzet? Csak kérdezné. De meglátja hercegnője arcát, s meghallja a mondanivalóját, aminek hatására közelebb lép hozzá, magához vonja és jó szorosan megöleli.*
- Mi a baj, hercegnőm?

Én..én.. nem is értem. Csak megjelent, s sértegetni kezdett. Amit már igazán megszoktam Tőle.*Felnéz Benjaminra, s elkezd fel-alá sétálni.*
Aztán.. egyszer csak azt kezdte mondani, hogy hallott rólam egy-két dolgot... és, hogy mennyire csalódott bennem...*A járkálással leállva pont férje elé érkezik.*
Azt mondta, apám, ha élne ugyanúgy csalódna bennem, hogy szégyenkezne miattam.*Kevés ember volt, akinek a véleményére adott a hercegnő, egy valaki volt, aki mindig megmondta nkei mit gondol, akiben megbízhatott, s ha attól az embertől ezt hallotta volna, tényleg összetört volna.*

B*Benjamin egyre inkább nem érti a dolgot, csak áll és szorítja a kedvesét magához hátha attól majd megnyugszik. Aztán mikor előkerül az apa, akkor kezdi sejteni, merről fúj a szél. Kézen fogja a lányt és elvezeti a kanapéhoz, amire leülteti szépen és ugyanúgy átkarolja, mint ahogy azt állva tette vele.*
- Hercegnőm...Az anyádról beszélsz?*kérdezi kicsit lassan, nem túl tapintatlanul majd próbálkozik tovább kitalálni, hogy mi is lehet a dolog oka.*
- Na de mit mondott? látott rólad képeket? Vagy hallott valamit, ami nem igaz?*kérdezi félrehúzott szájjal, majd ad egy nyugtató csókot neki, hiszen ilyenkor előtör belőle az anyaösztön, amivel nem tud mit kezdeni, csak vigasztal és vigasztal.*

*Miközben a kanapéhoz vezetik, megtörli szemét, nem igazán szereti, ha sírni látják, még ha az a férje is.*
Igen.. igen. Persze, hogy róla. Ő tudja egyedül, hogy tud szíven szúrni két mondattal... csak tudnám miért jó ez neki.*Sóhajt egy nagyot, felhúzza lábait is a kanapéra, hogy még jobban hozzábújhasson az Ő drága hercegéhez.*
Igazából.. ezt nem tudom... csak azt mondta tud rólam egyet s mást és, hogy csalódott bennem. Pont Ő mondja ezeket.*Az utolsó mondatot már egészen halkan mondja. Aztán egésze kétségbeesett arckifejezéssel néz fel Benjaminra.*
Mondd... én tényleg ilyen vagyok? Tényleg csalódna bennem? Hisz... mit tudok felmutatni?*Na igen, a kis hercegnő most tényleg kiborult... normális esetben ilyet Ő sose mondana.. a mérhetetlen egoizmusa nem engedné.*

*Mikor Chiara azt kezdi el mesélni, hogy hallott az anyja egy-két dolog, akkor Benjamin felvonja a szemöldökét és elengedi magától, hogy a szemébe nézhessen. Aztán feláll és az asztalához sétál. Kihúzza a fiókját, elkezd benne kutatni, majd egy fehér lappal a kezében tér vissza. Vagyis a hercegnőcske még csak annyit lát belőle. Aztán visszaül és megpuszilja nejét. Megsimogatja még picit a vállát, hátha ez megnyugtatja, aztán szavakban kezdi el ugyanezt.*
- Kedvesem...Tudod, hogy ezt most csak a sértettség mondatja veled. Tudod nagyon jól, hogy te vagy a leglenyűgözőbb lány, akit valaha ismertem. A legszebb. És mit tudsz felmutatni? Azt, hogy Anglia varázslótársadalmi trónjára fogsz egyszer kerülni. Azt. A királynő leszel. Ami ő sosem volt.* Amit ezeket kimondja, sajnos sóhajt egy nagyot és előveszi a háta mögül a dolgot, amit az előbb magával hozott. Lerakja a felesége ölébe és kommentálja.*
- Ezt ma adta nekem Anna azzal felkiáltással, hogy ő mindig megmondta, hogy egy kurva vagy. Hogy most megmutatja, hogy te megcsalsz engem. Az újságoknak is elküldte, szóval holnapra a Próféta címlapján leszel, azt hiszem.*magyarázza neki, miközben az ölébe veszi a képet és jól megnézi magának megint.*

*A dicsérő szavakra mosoly húzódik szájára. Persze, ezeket mind tudja magától is, de azért természetesen jól esik neki is hallani ezt, mint minden embernek. De azért a végén megszólal mégiscsak, s itt már csak amolyan duzzogó a hangja.*
Te leszel a király…én meg csak a feleséged. Te fogsz odakerülni… ez nekem annyiban érdemem, hogy elcsavartam a fejed.*Amikor ölébe kapja a papírt s megfordítja, először felvonja szemöldökét, hogy ugyan ki és mit akar ezzel a képpel. Amikor a kommentárt is megkapja, arcán észrevehető lassacskán az, hogy mennyire elege van már ebből a nőből.*
Én kinyírom…*A következő, amit észre lehet venni, hogy áll fel és megy az ajtó felé. A lány szerencséje lesz, ha most Chiara nem találja meg. Ha meg találja, nos… ronda vége lesz a dolgoknak.*

- Még csak el sem csavartak, mert hozzám kellett jönnöd.*mondja neki kserűen, hogy vigasztalása nem jött be. De aztán megint megszólal.*
- egyébként meg... Királynő leszel. Angliában ez így van. Nincs olyan, hogy királyné...Nem a felségem vagy, hanem uralkodó, aki ha én esetleg meghalok, ugyan úgy hozhat törvényeket és mindent amit akar. Leopoldéknál is így lett volna, de édesanyja azt mondta, hogy ő semmiképpen sem szeretne maradni.*magyarázza türelmesen, miközben Chiara éppen megpillantja a képet. Benjaminnak megfordul a fejében, hogy nem lép utána. De megteszi. elkapja karjánál fogva.*
- Ne tégy butaságot...

*Természetesen gondolta, hogy nem fogják csak úgy hagyni, hogy nekirontson annak a kis cafkának. Mielőtt bármit is mondana, vesz egy nagy levegőt.*
Ne tegyek butaságot? Mégis mit vársz, meddig tűrjem még, hogy ez a nő játszadozik Velem? Akármit tehet, én mégse tegyek sose semmit… kicsoda? Mit képzel magáról? Tudod jól, hogy én nem az a fajta nő vagyok, aki csak úgy elengedi a füle mellett a dolgokat.*Miután kitörésének végére ért, szépen megáll. Vagyis inkább csak azzal a szándékával áll meg, hogy megkeresi és apró darabokra tép bárkit is.*
Megköszönheti neked, hogy már annyiadszorra megússza azt, hogy bármit is tegyek vele. Minden esetre, ha találkozol Vele, megmondhatod neki, hogy a szemem elé ne kerüljön, mert nem ússza meg a dolgot. Amit tőlem kap…*S itt inkább be is fejezi, helyette csak vesz egy nagy levegőt, s most már nyugodtabban néz fel Benjaminra.*

*Benjamin megingatja a fejét, mikor Chiara kitör. Férje meg továbbra is fogja, nehogy el tudjon menni. Amint egy picikét is úgy látszik, hogy megnyugodott, elhúzza az ajtóból és hozzászól megint.*
- Édesem. Nem kell tűrnöd, hogy játszadozzon veled, de pont ezt várja, Hogy így kiakadj rá. Ezt élvezi. Azt akarja, hogy legyél minél idegesebb, hisztisebb, mi is vesszünk össze. ráadásul mindenki lássa, hogy milyen is vagy. Mindig mondogatja, hogy még nem mutattad meg az igazi énedet. Légy okos!* magyarázza neki kedvesen, miközben megsimogatja a puha karját és megölelgeti, aztán ez talán hatásos is, mivel Chiara egészen nyugtató szavakat engedi ki a száján. A herceg fellélegzik és megcsókolja csodálatosan okos és szép nejét.*
- Menj, pihenj le az izgalmak után, Annát meg én elintézem. Szükséged van rá és nekem meg dolgoznom kell tovább. Este majd elmegyünk valahova, mit szólsz?*kérdezi mosolyogva, miközben elindul az asztala felé és felemeli a kis csöngőt és megcsöngeti, mire megjelenik egy cselédség. *
- Mondjátok meg Anna hercegnőnek, hogy fél óra múlva legyen itt. Ne késsen!*mondja nekik, majd el is küldi őket és visszafordul asszonykájához.*
- Sok ostoba papír vár rám...*közli vele sóhajtva majd leül íróasztalához és kezébe vesz egy pennát.*

*Ezer meg egy gondolat fut át agyán, amiket jobb, ha inkább nem mondd ki. Csak sóhajt egyet, egy jó nagyot.*
Tudnék erre válaszolni, de azt hiszem, az nem tetszene neked. Legyen amit akarsz... Csak tudod nem mindig leszel itt... s ha egyszer tényleg kihoz a sodromból, akkor aztán tényleg nem fog érdekelni, hogy ki minek lát. Ha őrjöngő hisztérikának, hát akkor annak.*Nincs nagyon ínyére ez az egész. Főleg az nincs, hogy sose csináljon semmit... nincs ehhez szokva.*
Lepihenni nem fogok, inkább úszom, vagy valami, amivel levezethetem a dühömet. Az estét meg majd meglátjuk.*Amikor Benjamin közli a cseléddel, hogy Anna legyen itt, elhúzza a száját. Valamiért nem szereti, ha az a nő egy helyiségben van a férjével, pláne egyedül. Persze, megbízik Benjaminban, de attól még a tudat, hogy rámászhat.*
Azt hiszem nem kell majd többet neked elintézned... csak találjam meg a megfelelő alkalmat, s elmagyarázok neki szépen, nyugodtan egy-két dolgot. De most megyek is.*Még egy búcsúcsók, aztán már megy is. Minden esetre kicsit se nyugodtabban, mint amikor jött. Csak most a kétségbeesést düh váltotta fel.*